Fura amit írtál, de ez nem betegség.
Én pont ellenkezőleg érzem ezt az "onlineság"-ot. Lehet hogy most hülyének fogtok nézni emiatt, de én mindig is qrvára untam a való világot. (Legalább is mióta leültem az első számítógép elé amit megláttam.)
Egyszerűen minden offline tevékenységet baromi unalmasnak találok ahhoz képest amit ugyanannyi idő alatt online el tudok követni. Offline tevékenységből annyi midnent kell csinálni hogy kitöltse azt amit online el tudsz végezni, hogy nagyonsokszorosát.
Igen vannak nagyon jó dolgok, azért nem haltam ki teljesen én sem a való világból és csak néhány olyan alkalom volt mikor azt mondtam a barátaimnak hogy "most nem megyek, mert NET-en játszom" (de akkor tényleg nagy szarban voltam mind pénzügyileg, mind lelkileg és ebben az időszakban lábaltam ki belőle).
Szal igen, vannak jó dolgok, de inkább ülök itthon a gép előtt mint elmenjek egy kicsi, füstös kocsmába "csak úgy, miért ne" beszélgetni.
Online sokkal jobban pörög az élet és ez nem azt jelenti hogy a való világban én utálok élni, pont az a fajta kocka vagyok aki nem burkolózik be teljesen, és igen kapható midnenféle kirándulásra meg világjárásra, de ha kimozdulok, csak az úgymond minőségi dolgokat szeretem: a nagyon brutál kirándulásokat, eseménydús dolgokat vagy nagy eseményeket.
Ha kimegyek a koliba a barátaimhoz és ott ásítoznak hogy ők dolgoztak ma/ nem aludtak hétvégén, mi értelme ott lenni ? Mert társaságban vagyok, mert szeretem őket ? A fenéket. Lehet nekem akármilyen jó barátom, de nem bírom ezeket az "üresjáratokat", egyrészt kényelmetlenül is érzem magam bennük, de sokkal inkább elfecsérelt időnek tartom.
Ha sor kerül egy igen jó, tartalmas, érdekes beszélgetésre, sosem mondom azt hogy "bárcsak online csináltam volna valami izgalmasabbat", de ezek ritkák. Kevés emberrel lehet igen hosszan és tartalmasan beszélgetni szerintem. Nem tom mások hogy vannak ezzel, de nekem igazán jól kell ismernem azt a valakit és egy hullámhosszon kell pendülni hogy ez meglegyen.
Nekem konkrétan egy olyan barátom van akivel bármikor találkozok nem érzemezeket az üresjáratokat, mert mindig hosszadalmasan tudunk tárgyalni a világ dolgairól, vagy bármiről, akár kis dolgokról is amik velünk kapcsolatosak, de sosem értelmetlen hülyeségekről csacsogunk. Persze viccelődünk, de annak is megvan az értelme: akkor csak az a lényeg hogy jót röhögjünk rajta.
Mikor barátnőm volt, rengeteg olyan pillanat volt amit ilyen "üresjárat"-nak éreztem és a hátam közepére sem kívántam. Online meg nem nagyon van ilyen. Itt persze meg az idegesít hogy annyi minden van ami nem fér bele a napomba és az basz fel :)
Lényeg a lényeg, számomra offline élni szerintem jóval unalmasabb, jóval több mindent kell csinálni hogy úgy érezzem "hű, ma mennyi mindent csináltam".
Rebuy időszakban sikerült stacket építeni ami kellett is, mert onnantól kezdve lapsivatag jött, na de utána... Hát ilyet én még nem láttam. Minden második handben volt lapom. A setet túlhúztam sorral, ha kellett két párom volt, ha kellett AK, egyszerűen durva volt. Ilyen lapjárással úgy letaroltam a mezőnyt, ráadásul tolták rám minden szarral ugye merthogy "ennyi jó lapom nem lehet". Mondok valamit DE LEHET. Aztán egy kemény legény maradt a végére, na tőle féltem is, talán nem is nagyon nyertem tőle potot, de szegénykém ő is annyira fáradt volt hogy a heads upnál gondolkodás nélkül felajánlotta az első helynek járó díjat és még azt is hagyta hogy megnyerjem hivatalosan :D Nem szerettem volna vele lejátszani a dógot, de ahogy észrevettem ő méginkább nem szerette volna velem szerencsére :)
Asszem itt az ideje hogy az online cash gamet elfelejtsem örökre és ráálljak a tournamentekre, amiben mindig is jó voltam.
