2014. november 21., péntek

Életem legnagyobb változása

TL;DR: gondolkodtam, abba fogom hagyni, fényes jővő, egy ideig még több póker, aztán végleg GG.


Jó ideje most van egy kis időm elmerengeni (igazából nincs, de telepítés közben gyorsan megejtem ezt a postot) az előttem álló hatalmas változáson, és ahogy belegondoltam rettenetesen furcsa érzés, és jó nagy mérföldkő, ezért leírom gyorsan.

Az utóbbi két évet nem nagyon vesztegettem, elég intenzíven programozni tanultam, és nagyon úgy tűnik hogy innentől kezdve mostantól csak ezt fogom csinálni (nem, nem programozni, hanem programozni tanulni :D). Rettenetesen élvezem ugyanis és rájöttem hogy a póker mennyire káros egy nem annyira erős ember (mint én) személyiségére és mennyire óriási nagy hiba volt ilyen sokáig húzni ezt a dolgot.

Mindegy, a múlton már nem merengek, teljesen más ember lettem kb. egy év alatt, ahogy folyamatosan realizáltam a dolgokat és jövő hét hétfőn teljes munkaidős állásom lesz egy jó kis adatelemző cégnél: http://dmlab.hu/ (legalábbis egy hónapig, annyi a próbaidő)
Elég durva arcokkal fogok együtt dolgozni, ezt pl. ők érték el: http://index.hu/tech/2014/11/20/500_ezer_eurot_ert_egy_magyar_otlet/
Az a különös hogy nem vagyok megilletődve. Ma már voltam bent az irodában elhozni a céges laptopom (azt telepítem most) és állati jófejnek tűnnek, egyenként bemutatkozott mindenki aztán ültek vissza a helyükre, ment némi lightos ökörködés de közben dolgozott mindenki szorgalmasan.

Furcsa mert pár héttel ezelőtt már ott tartottam hogy anyagi gondjaim akadtak, annyira nem ment a póker, de mégis sokkal biztosabb voltam benne hogy az életem nemsokára sokkal inkább jó irányba fog haladni mint bármikor ezelőtt. Évi nézett is rám nagy szemekkel hogy teljesen elment az eszem hogy még jobban "nemtörődöm", felelőtlen lettem mint azelőtt :) pedig pont az ellenkezőjéről volt szó; sokkal magabiztosabb vagyok mint ezelőtt bármikor, meglesz a helyem a világban (akkor is ha a próbaidő végén mégsem alkalmaznak, mert máris vannak alternatívák) és azok a válságos időszakok amik előfordultak velem vagy elmúlnak teljesen de legalább is sokkal rövidebb ideig fognak tartani (nemrég volt egy ilyen, de meglepően gyorsan kilábaltam belőle, igaz az összes barátom segítsége kellett hozzá).

Pókerezni fogok, mert van még kötelességem a stakerem felé, otthagyni nem fogom, sőt most valószínű többet fogok játszani kicsit, mert a munkaidőt el tudom választani a szabadidőmtől, de hosszú távon az a cél hogy teljesen leépítsem, max hobbiként tekintsek rá. Fura is lesz :D mikor munka helyett majd szórakozni megyek pókerezni és én leszek a kacsa :D

Sokat is komolyodtam ez alatt a két év alatt, nem mondom hogy fejben is 30 vagyok :) de érezhető a változás, annak ellenére hogy ezt csak én látom :O

Alig várom! :)

A pókeres leépüléssel meg az történt hogy elkezdtem unni. Igazából mindig is zavart hogy nincs semmi értékteremtő abban amit csinálok, de a jövőm megalapozásához jó eszköznek tartottam. Meghökkentő volt Vegasban Koritól ezt hallani, de teljesen egyetértettem vele, igazából lehet ő ültette el ezt a dolgot bennem. Sosem felejtem el azt a pillanatot, még a szavait is fel tudom idézni mikor ülünk a medencében Luigi győzelme után és ezt mondja: "Igazából senkik vagyunk. Az hogy ide kijutottunk nem jelent semmit. Kicsit okosabbak vagyunk másoknál, de semmi hasznosat nem csinálunk, csak a nálunknál butábbak pénzét szedjük el." - mondta ezt már millió dolláros nyereménnyel maga mögött :D. Ő már lehet nem is emlékszik erre, de nekem valószínűleg az önmagamról alkotott képemet erősen befolyásolta és a helyes útra terelt, bár akkor még jelét sem láttam annak hogy mikor fogom hagyni.

Félreértés ne essék, most még jobban tisztelem azokat a profi/megélhetési pókereseket akik még manapság is szép eredményeket tudnak elérni, mert látom milyen brutális erőfeszítések kellenek ahhoz hogy a felszínen maradjanak, de számomra nem egy életcél hogy ebből építsek profi karriert. Ha valaki kérdezte hogy meddig fogom csinálni, azt mondtam neki "amíg megy" vagy "amíg tudom" vagy "amíg van benne pénz" :D és én sem láttam előre mikor lesz az amikor már a hátam közepére sem kívánom, de életcélom nem volt hogy mikor meghalok úgy emlékezzenek rám mint profi pókerjátékos. Mindig is akartam valami nagyobb célt szolgálni mint a póker. 
Viszont sajnálatosnak tartom hogy néhány ember nem látja, persze nem kell mindannyiunknak ugyanazok az ideológiák szerint élni, de valahol kicsit szomorúnak tartom hogy egy tehetséges ember az egész életét a pókerre "pazarolja".
Ezt most nem azért írtam mert elbuktam mint pókerjátékos :D egyáltalán nem érzem bukásnak, inkább úgy gondolom hogy ez volt a dolog természetes lefolyása (de azért jobb lett volna hamarabb).

Ami még nagyon fontos hogy rájöttem hogy a pénz bizonyos szint felett tényleg nem boldogít (de persze az is baromság hogy nem számít). Jóval kevesebbet fogok keresni még jó ideig mint pókerrel tudnék, mégis sokkal jobban érzem magam most is mint bármikor pókerkarrierem során!