Színházban voltam a minap. Lehet hogy azért jutottak ilyenek az eszembe, mert nem különösebben tetszett az előadás :D nem is ez a lényeg, hanem ami a taps közben jutott eszembe.
Megy az előadás ugye szépen a maga módján, első felvonás nevetés, néha taps, történnek az események, folyik a cselekmény. Szünet, még egyszer megismétlődnek az előző mondatban leírtak, és ekkor eljön az vége. Valakinek tetszett az egész, valakinek nem. Valaki végig nevetett - hacsak halkan is vagy magában - valaki elaludt rajta, valaki nem akarta már végignézni (na jó ez azért tuti ritkább) de nem tudott volna kivergődni az előadás közepe alatt a középső sor középső székéből...
Szal eljött a vége, és ekkor attól függetlenül hogy tetszett-e vagy nem mindenki hangosan, hosszú perceken keresztül tapsol. (egy színész palánta ismerősöm azt mondta kifejezetten illetlenség nem tapsolni még ha nem is tetszett)
Na mármost, kérdem én MIÉRT ?
Miért érdemli meg az a színész jobban a tapsot mint a pék aki minden reggel 4-kor kel hogy kenyeret süssön a népnek ?
Miért érdemli meg jobban a tapsot mint a tanárnő aki 4-8 vagy több éven keresztül átadja minden bölcsességét a diáknak, írni-olvasni tanítja, tisztességre, becsületre neveli az idő alatt... Jobb esetben kap egy csokor virágot az osztálytól évzárókor szt csókolom...
Miért érdemli meg jobban a tapsot mint az az anyuka aki reggel 6-ra megy dolgozni a gyárba, rosszabb esetben 3 műszakban dolgozik közben gondoskodik a gyerekekről, főz neki, Isten tudja mikor és neveli őket...
Nem azt mondom hogy a színészeket, filmsztárokat nem lehet megtapsolni, de túlzásnak érzem néha ezt a magasztalást... Én még soha életemben nem láttam megtapsolni a fentebb említett embereket mert jól végezték a dolgukat...
Namost hogy ne lehessen belekötni a mondandómba :-) (azzal ugyebár hogy csak kötözködni tudok, de nem nyújtok megoldást, alternatívát a probléma megoldására ) leírom hogy én mit teszek például.
Egy nagyon egyszerű dolog: ebéd után mindig megköszönöm anyukámnak amit főzött, de nem csak úgy odamondom hogy "kösz má heee", én (általában :-D) tényleg hálás vagyok hogy főzött nekem, fáradozott meg minden.
Az egyik kedves barátom meg például még a pénztárosnak is mondja a boltban hogy "Szép napot!" (sajnos én nem vagyok ilyen közvetlen) és azt mondja tökre meg szoktak lepődni. :D Szerintem akinek nem esik nehezére ilyeneket csinálni, nyugodtan megtehetné. Apró dolgok ezek és mégis felér egy "tapssal".
Közben eszembe jutott hogy valószínű nem én gondolkoztam el ezen először hanem valamelyik rokonom szerintem, és talán azért jutott eszembe... de nem tudom ki lehetett sajna, mindegy is, a gondolat a lényeg, csak nem akarom learatni a babérokat érte (már ha vannak), vagy mi.
A mondanivalója ennyi: ha nem esik nehezedre, "tapsold meg" a másikat !
1 megjegyzés:
A tapsot szerintem egyrészt szokás alapján kapják (nem tudom mikorra nyúlik vissza ez a hagyomány, de már lehet a görög színházakban is tapsoltak, ha tetszett), másrészt azért mert szórakoztatják (jobb esetben:-D) a közönséget...azért szerintem több foglalkozás kap "tapsot"...pl egy tanárnak az is taps, ha egy lusta-nemszeretekolvasni gyerekkel "elolvastat" egy könyvet, és az tetszik a kissrácnak, vagy megértet egy gyengébb matekérzékkel megáldott fiatallal egy egyenletet, vagy valami. Abban egyetértek, hogy lehetnénk sokkal kedvesebbek a másikkal, mert sokszor nem az az ügyintéző/pénztáros/egyéb alkalmazott tehet a gondunkról és nem kell rögtön k..va anyázni, mert az nem old meg semmit, meg felesleges alapvetően ingerülten hozzáállni az ilyen problémához. Sokkal célravezetőbb ha kedvesek vagyunk az emberekkel, mert szívesebben segítenek nekünk (hivatalban, tanulmányi osztályon, hibabejelentőnél, stb)...bár ez kicsit más téma, de azért kapcsolódik hozzá...szal legyünk kedvesek, ha mi is azt váruk el, hogy kedvesen segítsenek nekünk
Megjegyzés küldése