Mostmár vagy 2 hónapja nem játszottam szinte semmit, most elmentem a Royale-ba egy freezoutra, és az asztalnál arra jutottam hogy kurvára nem érdekel. Lehet hogy még jó pár hónapot kellene inkább mással elfoglalnom magam, de azon gondolkodtam hogy inkább más nézőpontból kell hozzáállnom az egészhez. Abbahagyni 100 hogy nem fogom, akármilyen nehéz. Nem vagyok az a gyerek akinek egyszer megszaladt, akkor úgy érezte hogy övé a világ aztán mikor rosszra fordultak a dolgok fülét-farkát behúzva menekült a pókervilágból :D
Ugye eddig engem is magával ragadott a póker varázsa, hogy húúú, mennyit lehet nyerni meg milyen izgalmas meg mindig move-olni kell valamit :D meg király blöffökön törni az agyad meg túlgondolkodni a másikat :D és soha nem tartottam unalmasnak vagy monoton tevékenységnek.
Most hogy ez a fajta "rajongás" vagy nem tudom minek nevezzem elmúlt, szerintem csak annyi a teendőm hogy más célokat tűzök ki, máshogy szemlélem magát ezt az egészet, hogy mit is csinálok, miért csinálom, stb.
Szeretek pókerezni, nem arról van szó, de a 3 vagy 4 év alatt most érzem először azt hogy nincs kedvem játszani, és talán nem is lesz már, legalább is jódarabig nagyon nem. Lehet hogy annyi megoldaná a dolgot hogy valami más változatot kezdenék el tanulni és akkor megint tök érdekes/izgalmas lenne az új gondolatok, stratégiák, szemléletek miatt. Egyelőre annyit fogok csinálni hogy még egy ideig biztos nem játszom :) meg elmegyek élőben játszani a Royale-ba ha összejön a játék, de aztán (legkésőbb jövő év elején) kénytelen leszek rávenni magam hogy úgy is játsszam ha piszkosul nincs kedvem az egészhez. Itt jön ez a póker iránti alázat dolog a képbe :) ugye míg szalad a szekér nem kell ilyeneken gondolkodni, de mikor vannak ilyen "válságok", (és most nem arról beszélek hogy sokat vesztettem, vagy hogy nem megy, hanem konkrétan a motiváció elvesztése) akkor átértékeli a dolgokat az ember.
Kénytelen.
Azért még mindig kurvára távol áll tőlem az a kilátástalan helyzet amiben azért sokan vannak - napi 8-10 órában olyan pénzért dolgozni amiből igazából nem fog tudni előrelépni az ember, és olyan munkát csinálni amit a hátad közepére se kívánsz...
Nagyon szerencsés vagyok ilyen szempontból !
Amúgy lehet hogy nem csak a póker miatt van ez. Nemrég megléptem egy olyat amit már 5 vagy 6 évvel ezelőtt kellett volna, de képtelen voltam rá meg gyenge, amitől előrelépést vártam az életemben, de azóta kb. olyan vagyok mint az a srác a filmben, aki egy boltban dolgozik eladóként és néha így teljesen megfeledkezik a világról. Most nem jut eszembe a film címe, de mostanában én is olyan furán érzem magam, mintha most hirtelen kicsit más életet élnék, nem feltétlenül jó értelemben.
Tegnap pl. már nem volt kedvem gépezni sem (értsd: a gép előtt ülni) és hamarabb lefeküdtem mint ahogy az agyam már bezombult volna, mert egyszerűen nem volt kedvem. Na most itt abba is hagyom mert a végén még sírós post lesz belőle :D pedig nem annak indult.
7 megjegyzés:
Halál hasonlókat tapasztalok magamon is. Nem mindenben.
First, nekem a pókeres átértékelős rész akkor jött mikor kihagytam azt a kb 8 hónapot. Azóta átértékelődött, nekem is lehullot a rózsaszín cucc a szemem elől. Még mindig élvezem szerencsére és szerintem fogom is de ehhez sztem sok köze van annak, hogy élőbe tolom és interakcióba lépek rengeteg emberrel.
A gép előtt ülés stb dettó ez nekem is. Nem tudom hogy mi van, sok ember hasonló állapotba van. Biztos, hogy nem csak szimplán az évszak változás. Én is már 11 felé fekszek és kelek 6-9 körül. Tök érdekes. Kicsit ilyesztő is, de ha nem hagyjuk el magunkat fullra akkor tuti nem lesz gond. Külön jó is talán h a kocsi össze tört mert legalább gyalog megyek mindenhova amit már jó régen nem tettem. AMúgy úgy érzem kondkrétan, hogy nem csinálok túl sok építő jellegűt at all. Persze a pénzszerzés sajna a rendszer alapja, és ezért azt lehetne annak nevezni, de valahogy nem érzem tevékenynek, inkább elfecséreltnek. De sajna másik világba kéne élnem, hogy megtehessem, hogy fittyet hányok erre.
Kéne valami jó megoldás.
Nem próbálnám meg a nagy öreget játszani, de nagyon érdekes olvasmány vagytok te is meg Géza is. Az én szemszögemből, életemből nézve. Nem tudom mi lett volna belőlem, ha én is fiatalabb koromban találkozom a pókerrel. Azt tudom, hogy ennyi idősen egy sor dolgot másképp látok. Első körben azt mondanám, majd rögtön cáfolnám is magam, hogy egyáltalán nem jó, hogy nem kellett napi 8-10 órát gürizned kvázi kilátástalanul. Persze én tudom, milyen a pókeres "gürizés" és se nem jobb, se nem rosszabb, mindkettőnek megvannak az árnyoldalai, és az előnyei is. De talán kimaradt egy megtapasztalás eddig az életetekből, ami átsegíthet egyes vélt, vagy valós mélyponton. Pókerből élni, méghozzá jól nagyon klassz dolog (lehet). Hiszen sok pénzed van, izgalmas a munkád, sokan felnéznek rád, stb. Aztán gondolom itt is eljön az a felismerés, hogy ez is egy munka, egy kötöttség, kezd talán kicsit rutinszerűvé válni a napi játék, és a lázadó próbálja lerázni magáról a kötöttséget. én valahogy így képzelem el. Nekem eddigi pályafutásom alatt asszem kicsit több melóhelyem volt, mint a munkával eltöltött éveim száma. Hosszú út volt, és nem biztos még hogy rájöttem mit akarok csinálni, de rájöttem nem csak az számít hogy tudom mit, hanem az is, hogy tudom miért. Nem feltétlen a célokra gondolok. A ti esetetekben a pókerhez való viszonyotokat úgy képzelem el, mint egy párkapcsolatot. Megismerkedtetek vele, és izgalmas volt. rájöttetek, hogy ő lehet az igazi, annak ellenére, vagy éppen azért mert sokan próbáltak lebeszélni, esetleg tiltani, ki tudja. De ahogy egy párkapcsolattal is folyton dolgozni kell, hogy ne laposodjon, unalmasodjon el, szerintem a pókerrel is ez a feladat. Ezt én úgy képzelem, hogy eldöntöm magamban miért is csinálom? Pénzért jöhet az első válasz. Ok, de miért pont ezt csinálod pénzért? Amint kiderül, hogy ez a te döntésed, nem a körülményeké, miszerint mert ezt tudom, vagy mert nem akarok napi 8-10 órát gürizni helyette, vagy nem is tudom mi lappanghat a mélyben, rögtön felszabadulhatsz. Én azért akartam pókerezni, mert sok pénzt láttam benne. aztán azt is megláttam mit kell tennem ezért a sok pénzért. És mit kell átélnem. Köszöntem szépen, de nem kértem belőle. Így a póker nekem hobbi maradt, néha hoz egy kis pénzt, mostanában inkább pénzbe kerül :).
tehát, ha úgy érzed, te erre születtél, hogy hiányozna, mint állat ha nem csinálhatnád, akkor hajrá kapaszkodj bele ebbe az érzésbe, tápláld ezt az érzést és csináld! nem kell szégyenkezni, hogy neked a póker a nagy szerelem. Ez nem feltétlenül csak munka, szerintem a póker lehet hivatás. Nem kell választani az élet, és a póker között, lehet a póker az élet. Nem tudom, hogy tényleg az-e nektek vagy sem, de ezt lehet érdemes eldönteni. És ha eldöntötted mit ér meg neked a póker, már kész is a válasz mit várhatsz el tőle. és ha megvan a döntésed, és megvan a válaszod, akkor az életed könnyű lesz, és egyszerű. Ha ez a hivatásod, ez az életed, hiába vagy bukó szériában, biztos, hogy kilábalsz belőle, hiszen nem lehet, hogy belebukj az életedbe. Nem kell rágódnod naponta, hogy jó-e amit csinálsz, csak csinálod, élvezed, és tartalmas lesz az életed. ha pedig csak egy jó buli, vagy egy munka, akkor szedd ki belőle azt, amit lehet, és keresd meg mi a te hivatásod!
A másik amit kicsit érzek nálad, és lehet tévedek, az egy kétely, miszerint nem vagy olyan jó, mint amit elvárnál magadtól. Ez egy méreg, ami folyamatosan, és lassan mérgezheti az ember elméjét. Ebből bizonyítási vágy lesz, nem feltétlenül másoknak, lehet csak magadnak. Nehezen tudom ezt az érzésemet szavakba önteni, de nekem az az érzésem, hogy az a néhány nagyszerű blöff amit említettél is, illetve az a néhány bukó széria ebből az elrejtőzött érzésből ered. Hangsúlyozom, ez csak abból mondom, amit rólad, tőled itt olvasok.
Ez hát a nagy öreg tanácsom, dönts az életed felől, és éld is meg a döntéseidet. Ha jól döntesz nincs előtted akadály!
Én azért csnálom mert sokszor elgondolkoztam már rajta és mindig ez jött ki, hogy mert ebben vagyok jó ezt érzem. Ez teremt lehetőségeket az életembe, hogy valszeg azt csináljam amit kell úgy érzem ez a kapum a kapitalista rendszerben az élésre.
A másik amit én nagyon fontosnak érzek magamnál, ami miatt úgy érzem, hogy számomra ez több mint egy munka, hogy innovatívnak gondolom magam benne, elmélkedek dolgokon, ami nem party elemzést jelent, kitalálok új dolgokat, felfedezek és teremtek benne, mert annak ellenére amennyien csinálják, kevesen vannak akik raknak is hozzá. A célom szerintem, hogy egyszer kiadjak egy nagyon király könyvet, csak tudom, hogy lehetetlen mert a könyvet nem azért veszik mert jó, hanem mert ismert név reklámozza. Szal álom szinten ez lenne az ideális cél hogy kiadjak egy fasza könyvet olyan témáról amiről senkise írt még, de valóság szintjén max tanítani tudom ezt majd embereknek mert a könyv bukta lenne valsz.
Wow.
Néha elgondolkodok azon hogy van-e értelme blogot írni, olvassa-e egyáltalán valaki meg ilyenek, aztán jön egy ilyen bejegyzés és csk pislogok hogy mások hogy a fenébe tudnak rólam többet mint én magam :D és tök sokat tanulok belőle.
Szal igen, sosem kellett güriznem hosszabb időn keresztül, de azért tudom mi az. Én is dolgoztam gyárban egész nyáron napi 8 órában, igaz diákmeló volt, az teljesen más, önként csinálta az ember, és a pénzt arra költhette amire akarta, nem feltétlenül kenyeret kellett venni belőle... Plusz néha jó móka is volt a többi diák miatt. De emlékszem elég jól bírtam a strapát, mindig megcsináltam a dolgom, a műszakvezetők szerettek minket :) (tesómat is)
(hova lett ez a nagy lelkesedés ? :D)
Tök igaz amit írtál, hogy most jött a felismerés hogy ez is "csak" egy kötöttség, ez főleg most nemrég kezdett kikristályosodni mikor elmentem Aptok barátomhoz hogy majd toljuk és játszunk sokat, és ő mindig le is ült, tolta-tolta a versenyeket, nem jött össze neki semmi nagy, de másnap is oda ült és nem nyavajgott hogy 3 nagy stacket bukott olyan bad beatekből hogy beszarás. Aztán harmadnap is oda ült és letolta azt a 8-10 órát amit előírt magának, merthogy kell a bevétel. Tök kiábrándító volt az egész :D
Nekem ha összejött egy-egy ilyen grindolósabb időszak az is max 2-3 hétig tartott, aztán szevasz. Mondjuk a PKR-t ebben az évben egész sokáig gyűrtem, de meg is másztam a legmagasabb hegyeket ami ott létezik !! az jó volt.
"Megismerkedtetek vele, és izgalmas volt. rájöttetek, hogy ő lehet az igazi, ..."
"Ok, de miért pont ezt csinálod pénzért?"
Pontosan ! Nemrég valaki azt javasolta hogy hagyjam a fenébe az egészet, mert látta hogy néha mennyire kikészülök tőle meg az antiszociális része nem tesz jót, de egyben biztos vagyok: mást nem nagyon tudnék csinálni. Ehhez van huzalmam, tehetségem is úgy érzem, ez iránt érzek némi elkötelezettséget és semmit nem élvezek annyira mint mikor játszom és nyerek :D a pénz mennyiségétől függetlenül. Persze minél többet nyerek, annál jobban élvezem :D ez már csak így van.
A póker miatt engedhetem meg magamnak a napi 10 óra alvást :D az autót, a kényelmes életet, hogy minden kütyüt megvehetek amihez épp kedvem van, amire rá vagyok kattanva, azt csinálhatok amit akarok, stb. Biztos hogy mást ennyire kitartóan ennyi hosszú ideig nem tudnék csinálni, más tevékenységgel ennyi mindent nem tudnék elérni.
Ebben már nevem van. Én vagyok a "Walkman". Azért már sokan tudják kiről van szó ha ezt a nevet hallják. Ott volt pl. az a néhány cikk amit kis hazánk egyik legjobb, nemzetközileg is elismert játékosa (Luigi) írt az egymással játszott leosztásainkról, vagy mondanom sem kell mekkora elismerésnek vettem mikor kint szurkoltunk neki, szünetben pedig felkapta a fejét mikor valaki a nickemen szólított, odajött és lekezelt velem hogy "Te vagy Walkman? Te vagy az aki nem nagyon hiszel nekem, ugye ?" :D:D:D:D szal megragadt benne az a néhány óra amit játszottunk. Meg a pókeres TV műsor a digisporton, stb. szal tudom miért csinálom :D
"Nem kell választani az élet, és a póker között, lehet a póker az élet. Nem tudom, hogy tényleg az-e nektek vagy sem, de ezt lehet érdemes eldönteni."
Nekem az, mindig is az volt mióta komolyan foglalkozok vele. Amúgy az is mutatja hogy ide a pókeres blogomba elég sokat írok magamról is, szal eléggé összefolynak a dolgok :D mármint a póker meg az élet.
"Ha ez a hivatásod, ez az életed, hiába vagy bukó szériában, biztos, hogy kilábalsz belőle, hiszen nem lehet, hogy belebukj az életedbe."
Az biztos hogy kilábalok belőle, de attól még nehezemre esik :D
"A másik amit kicsit érzek nálad, és lehet tévedek, az egy kétely, miszerint nem vagy olyan jó, mint amit elvárnál magadtól."
Na ebben aztán rátapintottál a lényegre ! Igazából akkor éreztem a helyzetemet szilárdnak mikor már vagy 3. hónapja nyomtam 5/10-en PKR-en és elég keményen nyertem végig. Na akkor úgy éreztem hogy mostmár tnyleg megvan ki vagyok mi vagyok mit csinálok miért csinálom és hogy csinálom, hogy engem innen már kirobbantani nem lehet, mikor meg megnyertem a Masterst akkor aztán úgy éreztem hogy tényleg :D de most jött ez a nemtommi ami Vegas óta tart és megint elbizonytalanodtam, no nem azt illetően hogy folytatni fogom-e (bár rövid időre néha-néha még ez is felmerült bennem mostanság) hanem hogy elég jó vagyok-e én ide vagy csak egy mákos kis pöcs...
Amúgy az a fura hogy sosem vagyok megelégedve magammal, akármit csinálok, de lusta vagyok annyi energiát befektetni, amennyi elég lenne ahhoz hogy elérjem a kitűzött céljaimat... Ez így tényleg elég nagy probléma...
Amúgy tényleg meglepően jók a meglátásaid velem kapcsolatban, thx "nagy öreg"! :D
Köszönöm a válaszodat, jól esett, hogy egyrészt hasznosnak találtad a mondandómat, másrészt elfogadod az építő kritikát. Nagy emberek ismérve ez. Még egy gondolat magamról. Eddig szinte bármit is csináltam életemben, az elején, amikor jöttek a sikerek, tök királynak éreztem magam abban, amit csinálok. Aztán jött egy pillanat, amikor kezdett minden fura lenni. Úgy értem elbizonytalanodtam a tudásomban, nem ment olyan jól, mint azelőtt, konkrét helyzetekben, amiket korábban csuklóból megoldottam, nem tudtam jól dönteni. Később visszanézve mindig arra jutottam, hogy ez volt az a pillanat, amikor elkezdtem érteni is azt, amit korábban csak zsigerből csináltam. És hullámvölgynek tűnt az adott pillanatban, de igazából egy ajtó nyílt mindig ki előttem, a tudás ajtaja. Csak el kellett döntenem, hogy belépek-e rajta vagy sem. Ha úgy döntöttem belépek, kemény munkával ugyan, de sikereket értem el. Ellenben, ha nem akartam munkát belefeccőni, sosem volt már olyan jó, mint azelőtt. Hiszen tudtam mit kéne csinálni, mégsem csináltam.
Van egy felszabadító jó hírem, lusta ember nem létezik. Azt nevezik, vagy nevezi magát lustának, szerintem, aki tudja, hogy mit vár el tőle a környezete (ez lehet család, főnök, kolléga, sporttárs, barátnő, anyuka), de ő mégsem akarja, vagy azt hiszi nem tudja valamiért megtenni.
Nem vagyok annyira önfejű hogy csak a magam igazát állítsam, el tudom fogadni az építő jellegű kritikát, sokszor tanulhat belőle az ember. Más kérdés hogy megfogadni mások tanácsát már sokkal nehezebb. Az nem szokott mindig menni :D
Azon a "fura ponton" meg amit említettél úgy érzem már régen túl vagyok :D és ezelőtt pontosan úgy csináltam ahogy írtad; sok tanulás, kitartás, még nagyobb vehemencia :D
de most úgy érzem más a helyzet.
A definíciód szerint pedig lusta vagyok sajnos :(
Megjegyzés küldése