Gyök

Mostmeg iszonyat szarul érzem magam, mert úgy érzem a holdem karrieremnek lőttek. Mondjuk ha tudnék legalább POTOKAT nyerni, lehet megint hallanám a madárcsicsergést. Olyan kibaszott lehetetlennek tűnik már az egész, nem látom hogy lenne kiút ebből a lejtőből. Unom mint a szart és rühellem, gyűlölöm, és most előszőr a 3 vagy 4 vagy amennyi év alatt érzem azt hogy vége. Győlölöm az összes hülye barmot is aki cold 4-betre nem tud eldobni egy ász-királyt úgy hogy még 6-bet simán esélyes mögötte 6-way... És gyűlölöm a kártyát amiért megcsillogtatja a reménysugarat, amivel lenyugodnék, pluszba billennék, jól játszanék, aztán lealáz, eltipor a faszba.
Gyűlölöm még azért is hogy már 5. hónapja nem tudok normális potot nyerni a nagy párjaimmal.
Gyűlölöm a routerem szoftverét, amiért egy kibebaszott oldalt azért nem tudok elérni mert szarul van megírva a css, a kibaszott linket meg nem tudom.
És gyűlölöm mert hol működik, hol nem, pont mikor kéne.

Utálom azokat az embereket akik képtelenek felvenni azt a szájbabaszott telefont mikor megbeszélünk valamit, és mikor tudják hogy később nem érnek rá, akkor zaklatnak mikor már rohadtul dolgom van, aztán meg csodálkoznak hogy nincs kedvem cseverészni velük.
És ezért utálom magam amiért ha nagyon magam alatt vagyok én is ugyanezt csinálom.
Gyűlölöm hogy nem tudok megküzdeni a fáradtsággal és ez sokszor megy valaminek a rovására.
És ezt a programot, amiért ha sokat írok, nem látszik az a kibaszott alsó sor amit épp írok.
Földhöz basznám legszívesebben, de inkább csak csendben írogatok itt a sarokban.

Az élet amúgy fasza; van néhány nagyon jó barátom, akiket nagyon szeretek; egyre könnyebben ismerkedek; egy csomó helyen jártam a világban, láttam olyat amit mások csak a filmekben, csináltam olyanokat amiről mások nem is álmodnak, megszereztem anyagi javakat amiket nagyon szeretek, kényelmesen élek, de egy baj van.

A póker az életem.
Ha a póker nem megy, és most úgy érzem soha többé nem fog, olyan hihhetetlennek tűnik hogy QQ+-al lehet nagy potot nyerni vagy flop után top2-vel nem kikapni valaha vagy annál jobb kombinációt kialakítani hogy már nem is emlékszem milyen érzés.

Szal visszatérve, ha a póker nem megy, az élet nem megy. Én attól vagyok aki vagyok, a pókertől. Mindent azzal, azáltal értem el (kivéve pár dolgot), a póker teszi lehetővé hogy az legyek aki akarok, azt csináljam amikor azzal akivel akarom és akkir mikor akarom (feltéve hogy ő is akarja :), de ebbe most ne menjünk bele).
Ha abbahagyom egyszerűen megfulladok! A szürke hétköznapokban, a korlátozott szabadságban, az anyagi lehetőségek miatt elvesztett/meg nem szerezhető dolgok miatt.
Úgy kevés vagyok az élethez hogy csak úgy végigcsináljam, szorgalmasan, kitartóan, mindenféle különösebb izgalom, utazás, új emberek nélkül. Ez nekem nem menne, egészen biztos vagyok benne. 1000%, ez még csak nem is becslés.
Ha abbahagyom, egy csomó olyan havert, elveszítek akikkel azon keresztül ismerkedtem meg, mert nem lesz közös téma, nem találko...
Na jó írtam volna tovább, ezt az ágat fejtegettem volna de hagyjuk, teljesen felesleges, mert fel sem merül hogy abbahagyjam. Kizárt. Ebben olyan vagyok mint Nicolas Cage a fegyvernepperben, pont olyan. Ha ebbe megyek tönkre akkor így lesz, és most nem függőségről meg szerencsejáték problémákról beszélek. Aki érti mit makogok, érti, a többi olvasson mást, ne a blogomat.



Most abbahagyom pedig tudnék mit írni még mindig, de már sokkal jobban érzem magam hogy ezt a sok faszságot leírtam. Az omahát csinálni fogom, de ha nem jön be, képtelen leszek a mostani korlá... Blablabla, majd máskor leírom, millió betű lenne még, lehet inkább alszom egyet.


Wish me better luck please!!!
De igazából tényleg azse érdekelne ha összejönne egy olyan csajszi akire azt mondhatnám "érdemes volt, megérte, bármi történt is!", mert ilyen még nem volt az életemben.

Most nem az a 300£-t hozta ki belőlem ezt a sok sírást hanem az általános frusztráció mindennel.