Egy érdekes gondolat arról hogy minden relatív

Az hogy valaki mennyire érzi szarul/jól magát az életében bekövetkezett nagy változás miatt, kurvára relatív, és azt gondolom hogy ezt a változáshoz képest kell mérni, és hülyeség olyat mondani pl. hogy "de sajnálom azt a marhát, még így is 3 villája van stb".
Ez most így elsőre talán érthetetlen de itt egy példa:
Mondjuk van egy kőgazdag fószer, olajmágnás, vannak gyárai, stb. de egyszercsak becsődöl, a tőzsdén is marhasokat veszít és kénytelen eladni majdnem mindenét, de azért még így is sokkal fényűzőbb életet él, mint egy átlag kisember, van még mindig néhány háza különböző országokban, de a "fájdalma" hatalmas lehet. Ehhez képest egy átlagosan jól kereső ember, akinek minden alap dolog megvan az életében, kocsi, lakás stb, hirtelen elveszíti a jól kereső állását és kénytelen kisebb kocsit venni, kisebb lakásba költözni. Namost e közül a két ember közül bátran ki lehet jelenteni hogy a kőgazdag menjen a picsába mert még így is sokkal jobban él és ugyanúgy mindene megvan ami kell ? Hát nem tudom. Az érzés ami mindkettőjükben van, nagyságrendileg hasonló, az is ugyanolyan depresszív lehet, mint az átlagosabb embernek a kisebb változás.
Ott van pl. Howard Lederer. Szinte biztos vagyok benne hogy nem lesz csöves miután az egész Full Tilt mizéria lezajlik, de mennyire depresszív szituáció lehet már az ? Most tök mindegy hogy ő volt a hülye és nem mondom hogy sajnálni kell :D de szerintem azzal is baromság érvelni hogy "jajj hagyjad már, majd biztos sajnálom hogy szegénynek csak 2 háza meg egy Lexusa maradt…".

Meg még ott a másik dolog, van két vak ember. Egyik sem lát. Egyik születésétől fogva, a másik meg egy héttel ezelőtt vesztette el a látását.
Milyen lehet ennek a két embernek a lelki állapota jelen pillanatban és mekkora különbségek lehetnek köztük ? A vakon született lehet hogy világ életében boldog volt, akár már megtalálhatta élete párját is. De aki nemrég veszítette el az mit veszített ??? Relatíve EZERSZER többet ! Lehet máshogy szemlélni a dolgot ? Talán. Ha nagyon optimista, azt mondhatja: "nembaj, X év alatt mennyi minden szépet láthattam; szőke nőt, naplementét, pompázó virágokat, éjjel a csillagos égboltot, de ez már úgysem jön vissza, move on…". Így működik ? Hát akinél igen, az előtt le a kalappal, de nagyobb többségben szerintem ez marhára nem így megy… Boldogok a tudatlanok én aszondom.

Hogy jön ez a sok rizsa hozzám ? :D
Az életszínvonalam folyamatosan nőtt, ahogy egyre nagyobb sikereket értem el a pókerrel. Mindig azt csinálhattam amit szerettem. Ha éppen úgy tartotta kedvem, fukorásztam a vélt nagy Ő után Portugáliába :) mert MEGTEHETTEM. ALUDHATTAM BÁRMEDDIG :D és senki nem mondhatta meg mit csináljak !
Mi fog most történni velem ? Fel kell hagynom a kedvem szerint tartó alvással, azzal hogy akkor fekszem le amikor akarok, akkor megyek oda ahova akarok és annyi időt baszhatok el hülyeségekre amennyit csak akarok. Csinálni fogom amit minden rendes ember.
Valaki azt mondhatná "Idióta Walkman mit sír ? MINDENKI ezt csinálja."
És valóban. Nem kell sajnálni vagy ilyesmi, de ha valaki a felső példákat végigolvasta és egyet értett akkor már vágja hogy arra akarok kilyukadni hogy nekem soha életemben nem volt főnököm, és ha most lesz akkor ezerszer nehezebb dolgom lesz mint annak aki világ életében gürizett. Csak ennyi. Lehet utálni :) addig jó ha van aki utál, mert az azt jelenti hogy még mindig van mi miatt irigyelni :)