általában, bár úgy gondolom én alapból is ilyen vagyok:
inkább hosszú ideig legyek boldog, de ne annyira MINT hirtelen rövid
ideig "világlegboldogabbembere", de utána akár pokol.
A Kaméleon c. filmben, ott azt mondja a srác hogy "Az illúzió drága
mulatság, de így is megéri." - utána ott ül koszos ruhában,
borotválkozatlanul és egy kövér nővel kell elölről kezdenie, ezzel
kurvára nem értek egyet. Ha nem próbálta volna megnyerni magának az
elérhetetlen lányt, lenne 10 milliója, egy kis házba beköltözhetett
volna és utána ki tudja, találhatott volna egy olyat aki tökre szeret
és nyugiban eléldegélnek és nem vágja tönkre az egész addigi
"munkáját".
Ez olyan mint pókerben például sokkal jobb kevesebbszer kisebb potot
nyerni de ugyanakkor még kisebb potokat bukni, mint
egyetlen nagyot nyerni, de utána akár sokkal nagyobbat bukni
(=iszonyat szerelmes vagy valakibe, de összetöri a szíved)
Mondjuk elképzelhető hogy az előbbi cash game-re vonatkozik inkább, az
utóbbi pedig a versenypókerre. Hehh.
Szóval az életben pókerjátékában is el kell döntened hogy
versenyjátékos vagy vagy inkább cash game-et részesíted előnyben. :-)
Én mindig is a cash-t szerettem jobban... Ízlések és pofonok kérdése,
no meg a vérmérséklet. :-)
2 megjegyzés:
:) Jah, de sztem mindenkinek meg kell tapasztalnia a fülig érő szerelmet és aztán a pokolt is hogy rájöjjön az egész oda bent dől el és ha mennyet akar mennyet csinál és még csak lapok se kellenek hozzá se kártya. Csak létezni kell és élni, azt tenni amit teszel legyen bármi is. Ha eszel egyél ha iszol igyál ha szüretelsz szüretelj, és boldogság van.
persze különben nem tudsz mihez viszonyítani és csak egy okostojás vagy akinek a szája jár, de nem tudja miről beszél :)
Megjegyzés küldése