Megint rólam lesz szó, akit nem érdekel, skippelje.
Szal mi vagyok én (főleg) ? Egy óriás nagy kocka meg profi pókerjátékos (így jobban hangzik) ami tök fura mert két teljesen különböző dologról van szó.
A póker ugye egy viszonylag szociálisabb jellegű dolog, ott folyamatosan új arcokkal találkozik az ember, még online is szóba elegyedik velük egy-egy nagyobb parti után. :D
Főleg a psczichológiára épül az egész (legalább is amit én játszom).
Ezzel szemben a kockaság teljesen más, mikor az ember csak ül a gép előtt és a technika rejtelmeibe mélyed, kizárva mindenkit a világából. Dokumentációkat olvas, megtanulja hogy pontosan merre hány lépés, és elegendő tudással naggyon durva eredményeket tud elérni, nem részletezem miket, volt egy pár...
Viszont úgy vettem észre hogy ez az "állapot" akár ártalmas is lehet az ember személyiségfejlődésére. Egyrészt azok a zsenik akik aztán tényleg bármire képesek a tudásukkal a mai információ alapú világban, teljesen el vannak szállva maguktól és a "hatalom mámora" miatt nem is látnak nagyon mást, másrészt én magamon is észrevettem hogy mikor nagyon beleásom magam ilyenekbe, egyszerűen elveszek a sok apró részletben mert marhára érdekelnek, de akkor is...
Be tudok konfigurálni egy webszervert, vagy tudom hogyan működik egy kliens-szerver közötti kommunikáció, vagy egyedi szoftvert tudok telepíteni a routeremre.
Sokszor tényleg hasznosak ezek (most konkrét példát nem egyet tudnék hogy milyen való életbeli dolgokat tud megszerezni az ember az itt szerzett tudás által, de higgyétek el, vannak) de sokszor azért ott van a NA ÉS ? Eltöltöttem vele x órát, ez alatt az idő alatt senki mással nem foglalkoztam, csak elmerültem a részletekben...
Megérte ? Nem tudom. Talán. Mert ha nem csináltam volna, talán nem vettem volna részt abban a másik dologban amihet ez kellett és talán nem lenne most pl. egy autóm. Ugyanakkor annyi időt elbasztam már életemben ilyenekre hogy a szociális érzékem (vagy nemtomhogymondjam) teljesen silány néha.
Bááá. Nehéz :( Meg nem tudom mennyire érthető a dilemma amit itt összehordtam :)
A lényeg hogy mintha két személyiségem lenne. Az egyik tök könnyen ismerkedik, haverkodik, sokféle emberrel tud beszélgetni, akármi. A másik meg az überdurva csakatechnikamegtudományérdekel fajta, és folyton csak azzal foglalkozna. Egyszer egyik van felül, aztán ha megunom, átesek a ló túloldalára és megyek világgá :D Ez végülis nem olyan rossz.
3 megjegyzés:
Szerintem semmi probléma nincs veled, mivel eleve eszedbe jutnak ilyen dolgok. Magyarul: nem felejted el, hogy emberből vagy a magad erényeivel és hibáival és ez elég.
Egy kérdés van amit bármilyen kijelentésre lehet haszálni, ez pedig az "és akkor mi a f.sz van?" ami gyakorlatilag megegyezik a "na és-sel", de vulgárissága miatt sokkal lényegretörőbb valamint figyelemfelkeltőbb.
Ez a minden esetben használható kérdés arra mutat rá, hogy minden mulandó és az élet a halállal fejeződik be.
Ez a motívum legjobbab a buddhista filozófiában található meg, ami magát az életet egy szenvedésnek fogja fel, hiszen az a halállal végződik.
gl!
Nem kell túlbonyolítani Walk. Szentelj időt magadra és a megszállotságod kiélésére, de teremts lehetőséget magadnak a szocializálódásra. A lényeg, hogy bármelyiket is teszed éppen, ne érezd úgy, hogy a másik rovására megy. Tedd mert tenni szeretnéd :) És akkor cool lesz minden
A budhistás példára meg van egy jóm asszem, ami nekem nagyon sok erőt ad:
Mi a születés ellentéte....? A halál.
És mi az életé?... Anak nincsen bizony.
Az egész élet csak akkor szenvedés ha azt hiszed, hogy szenvedsz, meg hogy csak ez az egy van (egy van és örök) és azt hiszed ha meghalsz ennyi, és annyi vagy amit elértél. Nagyon nem így van szerintem. Ha így lenne mennyire igazságtalan lenne a világ, hisz ha csövinek születsz nem fogod tudni megtenni amit a multi
Pedig "Isten x re játszik" XD
Megjegyzés küldése