Most eszembe jutott egy érdekes.
Szerintem mindenki azt csinál a világban amit akar mert születése előtt senki nem kérdezte hogy akarja-e ezt az egészet egyáltalán. Ide születtünk, egyáltalán nem volt választásunk, pedig azt se tudtuk mi vár ránk vagy ilyesmi. Szal egy kényszer az egész, most nem azt firtatom hogy jó vagy rossz, teljesen mindegy.
Fentről nézve mikor a Föld csak egy kis golyó és semmi más nem látszik, a lényeg hogy ha már itt vagyunk el kell lenni valahogy rajta, leélni a kis életünket vagy éppen véget vetni neki, onnan ki mondja meg hogy mi a "helyes" és mit kéne tennie mindenkinek ?
Olyan fura ez az egész ha egy kicsit kinéz az ember és távolabbról szemléli az egészet és nem a napi ügyes-bajos kis problémáival foglalkozik. Pedig én személy szerint sokkal inkább olyan vagyok aki inkább mindig csak a részletekben merül el a kis reálos agyammal.
Vajon van olyan ember aki képes nagyban látni a dolgokat, "átgondolni a világ" folyását, és emellett tud boldog lenni és élni az életet ahogy más "normális" emberek teszik ?
Néha az általános iskolában azon kaptam magam hogy ülök a padban és mintha felébredtem volna és kívülről láttam volna magam, mint egy harmadik személy aki sokkal többet lát mint éppen csak a tanárt amint magyaráz. Ilyenek jutottak eszembe hogy "milyen nagy vagyok már" meg hogy "jó ég, évek óta ezt csinálom, eljövök a suliba és ülök a padban és néha unom mint a szart", meg hogy "ki vagyok én és miért csinálom ezt".
Régen volt már ilyen érzésem.
7 megjegyzés:
Hi,
Szóval szerintem ez a 3. személyből való megfigyelés nem új és nem is véletlen. Ha elfogadod (nem megyek bele jobban)a lélek létezését akkor tudnod kell, hogy vagy te a Walkman, meg van a lelked aki nem csak a Walkman de most éppen az. Amikor ezt a 3. szeméylű cuccot érzed, mikor magad megfigyeled, akkor van az, hogy felül tudsz emelkedni a hibáidon, amikor kiszállsz a földi járgányból, amit az ego dirigál általában, és saját magadnak is beismered a hibáidat stb. Összkép.
Amúgy szerintem az igazán nagyobb térben látás amikor rájössz, hogy csak a kis hülye agyacskáddal érzed úgy, hogy nem tudod miért vagy itt, hogy mit kezdj vele (érzed azt amúgy, az az a belső sugallat amit a szív jelent sztem) szal, hogy ha rájössz, hogy nem csak ez a világ van, és bizony jöttél valahonnan, valamiért, csak most annyira benne vagy a test szerepében, annyival lejjeb vagy, hogy nem tudod megérteni a fentebbit, mert elhalmoz a napi szar, a média meg a gondjaid ( mint ahogy a 2d-s figura se értheti meg a 3Ds valóságot) ugyan ez van szerintem egyel feljebb is.
Abban is biztos vagyok, hogy az idő sem lineáris, csak a mi nézőpontunkből az. Nem véletlen, hogy nem képes befogadni az agyunk a végtelen fogalmát, mert avval azt nem lehet megéteni. Viszont vannak olyan pillanatok, amikor érzem, hogy egy vagyok a világgal, mikor minden ellenségem, barátom, ismerősöm és szerelmem átmegy rajtam egyszerre, érzem a fákat és a világot, és érzem, hogy egy vagyok mindennel, és olyan boldogság fog el mint semmi más. Itt nincs probléma se semmi. Valami ilyesmi lehet feljebb, csak valami oknál fogva itt kóricálunk még. Talán, hogy értékelni tudjuk majd a fentet, ha egyszer sikerül oda eljutni vagy nem is tudom.
Amúgy jók ezek a dolgok. Lurdyba néztem ki az emeletről ugyan ilyen elgondolkodva. A nagy kereszteződés, ahol mennek az emberek a kocsikkal. Van 1-2 bunkó aki nyomja mint a hülye, a többi vigyáz rá, h ne nylaja be, meg minden. És akkor eszembe jut, mikor én vezetek és benne vagyok. mennyire más első perspektívából, mint onnan az emeletről. onnan csak egy játéknak tűnik, bentről meg véresen komoly idegesítő, versengős, halálos is. Valami ilyesmi lehet ez az egész élet is, ha egyszer sikerül kikapcsolnod teljesen azt a felfogást, hogy én vagyok GIpsz Jakab, és valahogy elérni, hogy megértsd, én egy örök élet vagyok ,csak most ebbe a szerepbe bújok hogy tapasztaljak.
ha erre nem reagálsz soha nem írok többet XD
:D
Na, komolyra fordítva nem értek egyet veled sok mindenben :)
Szal maga az hogy azzal foglalkozol hogy "van egy szinttel feljebb" ugyanolyan szöszölés a részletekkel.
Láttad a Mátrix-mesében (hirtelen nem tom mi a címe) azt a részt mikor ilyen példákat hoznak mint pl. a futó megdönti a világrekordot és mondja hogy "voltak akik képesek voltak kilépni a mátrix korlátaiból egy pillanatra" és hirtelen egy más világot pillant meg az ember de aztán asszem visszazuhan. Na szal nemigazán tom hogy ember ki tud-e lépni teljes mértékben ebből a "szöszölésből". Ebben a lélek cuccban nem hiszek. Nem tudom van-e teremtő, vagy valami feljebbvaló lény vagy akármi, bár számomra logikusabbnak tűnik hogy tényleg ha meghalunk akkor ott nincs semmi, ahogy Joey mondaná a Jóbarátokból "akkor meghalsz és kész, a kukacoké vagy" :D:D és az ember az egész vallás meg mindent azért találta ki hogy ezzel vígasztalja magát, mert nem bírja elfogadni, és tök lehangoló lenne ha mindenki ebben hinne. Úgy élni a mindennapjaidat hogy tudod hogy nem lesz utána semmi ha meghalsz, elég kiábrándító.
Viszont azt pl. nagyon utálom ahogy a római katolikusok (én is az vagyok, meg is vagyok keresztelve, bérmálva meg minden) intézik a dolgaikat, nagy kamu az egész. A részletekbe most inkább nem megyek bele, mert az is megér egy misét :D külön téma, és azok a dolgok konkrétan nem tartoznak ide csak a vallás.
Na ennek ellenére én se nem cáfolom se nem mondom azt hogy igenis létezik valami ilyesmi meg lélek meg lélekvándorlás. Ilyeneken igazából nem is szeretek gondolkozni mert tudom hogy nem érek a végére soha és felbasz ez a tudat :D
Nem akarom elbagatellizálni a bejegyzést, de rögötn az jutott eszembe, hogy mint multicégnél dolgozó emberszolga, minden nap eszembe jut és kollégáknak is, hogy kívülről szemlélje önmagát és megkérdezze: " Mi a francot keresek én itt nap-mint-nap, mikor annyi minden jó dolgot lehetne csinálni?" :-)))
Az ember egyébként sokszor kitekint, pl. mikor a jövőt tervezgeti vagy a múltján mereng. Én pl. szeretek visszagondolni a gyerekkoromra, ugyanakkor sokszor elképzelem magam a jövőben is. A jelenben pedig próbálom kihasználni a legapróbb örömeket is, mert ki tudja mit hoz a holnap...
:D
Igen a lélekvándorlásról csak fantáziálgatni tényleg nehéz, de vannak dolgok amikkel be tudod magadnak bizonyítani, hogy most van e vagy nincs. Mondjuk én előtte is éreztem, hogy van ámi tt valami több is mint hús meg vér, de nagyon kicsit kételkedtem ami aztán teljesen szétoszlott bennem.
Amúgy tényle gnem papolni akarok de annyiszor elhangzott már, hogy a lélek súlya 22gramm vagy mennyi. Mikor meghalsz annyival lesz kevesebb a tömeged (és ez nem oxigén, mert az újszülött is meg a 150 kilós is ennyivel lesz)
Meg ami nekem ilyen új ötlet, hogy ha nem lenne lelkünk meg semmi ami túlmutat a húson, akkor egyrészt csak sima állatok lennénk (tom többség az amúgy is) de nem lenne semmi vágyunk semminek a megörökítésére, a továbbadásra. Annyi minden plusz van az emberiságben az állat világhoz képest ami arra mutat, hogy "there is more than meets the eyes"
Amúgy az Animátrixban, az volt, hogy a csávó annyira fokuszált és annyira akart, hogy nem csak elméletben tudta, hogy az van amit én akarok, hanem gyakorlatban is, hogy gyk megszegte a rendszer szabályait, és kidobódott, aztán vissza rántották szépen, plusz bele programozták, hogy lebénult így nem tudott vele tovább próbálkozni.
Tök vicces pont ma álmodtam egy ehhez hasonlót. Nem emlékeztem (és álmomba is próbáltam rájönni, hogy hogyan kerültem oda pontosan) egy másik alternatív világba ami párhuzamos evvel, ugyan úgy emberek laknak benne, csak olyanok akik innen kijutottak. Olyan volt valamennyire mint a mátrix, csak itt a világ amiből jöttél, nem számított mesterségesnek. VOltak módok, hogy vissza látogass a szeretteidhez, de abban a világba, ha kikerültél, akkor szereped is volt, magasabb mint a helyi földi élet élvezése. És egészen új szabályokon volt az a világ. Félig meddig digitális világ volt. Volt egy ilyen digitális alakod, ami ilyen transformeres feeling volt. Volt annak a világnak egy külön nyelve amit meg kellett tanulni, de nem hagyományos tanulással csak nézned kellett a betűket és próbálni elolvasni. Az átlépésnek is külön szabályai voltak, sőt a lefekvésnek és az alvásnak is. Nagyon elvont volt. Elgondolkodtatott tényleg, hogy álom-e vagy valóság. Meg még egy ilyen vicces önmegfigyelés. Az álmban megtámadták ezt a helyet, és elaltatóztak mindenkit. Én próbáltam ellen állni neki és kinyitni a szemem, és egy pillanatra az álmomban láttam az ágyat amiben fekszek a valóságban csak fejjel lefelé) és akkor álmomban azt mondtam, húgy "túlságosan kijöttem" és nem erőlködtem tovább annyira a fentlevéssel. Ahogy ezt végig gondoltam esett le, hogy a valóságban is kinyithattam a szemem, csak az agyam még az álomba volt, és onnan gondolkozott, nem fordította meg látott képet, mert ugye elvileg a világot fejjel lefelé látjuk, csak az agyunk beigazítja... na ez is ilyen furi dolog volt amit kb ilyen félig éber álmodással, vagy önmegfigyeléssel, egyik felem az álomba másik a valóságba volt. És a gyakorlatok amiket írtam amúgy olyanokra segítenek, hogy el tudod hagyni a tested, és mikor már látod magad kívülről, és még mindig érzed, hogy élsz és vannak gondolataid, akkor lehet elhiszi az ember, hogy van itt több is mint test :D De ez is egy hosszú story, most ennyi, mert ez pont ma volt.
Na én azért majd óvatos leszek, ha játszunk, nehogy beleless a lapjaimba mikor kilépsz esetleg az asztalnál :-))))
bocsi :D
Megjegyzés küldése